PL/SQL elfogadható azonosítók, változók és elnevezési konvenciók

⚡ Okos összefoglaló

A PL/SQL azonosítók a PL/SQL objektumoknak, például változóknak, konstansoknak, kurzoroknak és eljárásoknak adott nevek. Betűvel kell kezdődniük, 30 karakteren belül kell maradniuk, nem megkülönböztetik a kis- és nagybetűket, és olyan elnevezési konvenciókat kell követniük, amelyek jelzik a változó szintjét és típusát.

  • 🏷️ Meghatározás: Az azonosító bármely PL/SQL objektumot megnevez, legyen az változó, csomag vagy címke.
  • 📏 Szabályok: Betűvel kell kezdődnie, legfeljebb 30 karakterből állhat, és nem tartalmazhat szóközöket.
  • 🔠 Megengedett jelzések: Dollárjel, aláhúzásjel és kettőskereszt megengedett az azonosítón belül.
  • 🧭 Elnevezési: Az első betű a szintet (P, L, G), a második pedig a típust (C, V, N, R, T) jelöli.
  • 📦 Változók: A változó egy tárolóterülethez kötött azonosító, amelyet érvényes adattípussal deklarálnak.
  • 📝 Nyilatkozat: A változókat használat előtt a deklaratív részben deklaráljuk.
  • ➡️ Feladat: Az értéket a deklarációkor vagy később a := operátor használatával lehet beállítani.

PL/SQL azonosítók elnevezési konvenciói

Mik azok a PL/SQL azonosítók?

azonosítók A PL/SQL-ben a PL/SQL objektumoknak adott nevek. Az objektum lehet konstans, változó, kivétel, kurzor, eljárás, függvény, csomag, trigger, objektumtípus, foglalt szó vagy címke. Az azonosítók betűket, számokat, jeleket, aláhúzásjeleket stb. tartalmaznak. Nem megkülönböztetik a kis- és nagybetűket, és legfeljebb 30 karakterből állhatnak.

A PL/SQL azonosítók tulajdonságai

Íme a PL/SQL azonosítók főbb tulajdonságai:

  • Betűvel kell kezdődnie.
  • A maximális méret 30 karakterre korlátozódik.
  • Nem tartalmazhat szóköz karaktereket.
  • Tartalmazhat dollárjelet ('$'), aláhúzásjelet ('_') és kettőskeresztet ('#').
  • Nem megkülönbözteti a kis- és nagybetűket.

Elnevezési konvenciók PL/SQL-ben

Egy összetett programban sok azonosítót kell használnunk, például változókat és kurzorokat. A zavar elkerülése és az olvashatóság javítása érdekében bizonyos elnevezési konvenciókat kell követnünk.

A PL/SQL-ben gyakran használt elnevezési konvenciók a következők.

Az első betű a változó deklarált szintjét adja meg:

  • „P” – paraméter szinten deklarált változó.
  • 'L' – a lokális blokkban deklarált változó.
  • „G” – globális szinten deklarált változó.

A második betű az azonosító típusát határozza meg:

  • 'C' – kurzor azonosító.
  • „V” – VARCHAR és CHAR adattípus.
  • 'N' – SZÁM adattípus.
  • "R" - rekordtípus.
  • „T” – táblatípus.

Az alábbiakban néhány példa látható a PL/SQL megfelelő elnevezési konvencióira:

  • Lv_name – VARCHAR/CHAR adattípusú lokális szintű változó.
  • Pc_num – paraméter szintű kurzor azonosító.
  • Gn_user_id – a következő globális szintű változó: numerikus adattípus.

PL/SQL változók

Változók A PL/SQL-ben a változók alapvető azonosítók, amelyek egy olyan tárolóterülethez vannak rendelve, amelyet a program manipulálhat. A változók helyőrzők, ahol a felhasználó értékeket tárolhat. Ezeket a változókat használat előtt érvényes PL/SQL adattípushoz kell társítani. Az adattípusok határozzák meg ezen változók tárolási és feldolgozási módszereit.

PL/SQL változó deklaráció

A változókat elsősorban adatok tárolására használjuk adatkezelés vagy -feldolgozás során. Használat előtt deklarálni kell őket a változó deklaratív szakaszában. PL/SQL blokkok.

Egy változó deklarálása az a folyamat, amelynek során nevet rendelünk a helyőrzőhöz, és érvényes adattípushoz rendeljük.

Szintaxis

<variable_name> <datatype>;

A fenti szintaxis bemutatja, hogyan deklarálhatunk egy változót a deklaratív szakaszban.

Adattárolás PL/SQL változókban

Miután egy változót deklaráltunk, készen áll a definiált típusú adatok tárolására. Az értékeket a végrehajtási szakaszban vagy a deklarációkor lehet hozzárendelni. Az érték lehet literál vagy egy másik változó értéke. Hozzárendelés után a változó számára lefoglalt memóriaterületen tárolódik.

Szintaxis

<variable_name> <datatype> := <default_value>;

A fenti szintaxis bemutatja, hogyan deklarálhatunk egy változót és hogyan rendelhetünk hozzá értéket a deklaratív részben.

<variable_name> <datatype>;
<variable_name> := <value>;

A fenti szintaxis bemutatja, hogyan rendelhetünk értéket egy már deklarált változóhoz.

Példa 1: Ebben a példában megtanuljuk, hogyan deklaráljunk egy változót és hogyan rendeljünk hozzá értéket. A következő programban változók használatával kiírjuk a 'GURU99'-et.

PL/SQL változó deklaráció és értékadás példa

DECLARE
lv_name VARCHAR2(50);
lv_name_2 VARCHAR2(50) := 'GURU99';
BEGIN
lv_name := lv_name_2;
dbms_output.put_line(lv_name);
END;
/

Code Magyarázat

  • Code 2. sor: A VARCHAR2 változó 'lv_name' nevének deklarálása 50-es mérettel.
  • Code 3. sor: A VARCHAR2 változó „lv_name_2” nevének deklarálása 50-es mérettel, és az alapértelmezett érték hozzárendelése a „GURU99” literál használatával.
  • Code 5. sor: Az „lv_name” változó értékét a „lv_name_2” változó adja meg.
  • Code 6. sor: A 'lv_name' változó tárolt értékének kinyomtatása.

Amikor a fenti kódot végrehajtjuk, a következő kimenetet kapjuk.

teljesítmény

GURU99

GYIK

Betűvel kell kezdődnie, legfeljebb 30 karakterből állhat, nem tartalmazhat szóközöket, és csak betűket, számjegyeket, valamint a dollár, az aláhúzás és a kettőskereszt karaktereket használhatja. Az azonosítók nem megkülönböztetik a kis- és nagybetűket.

Az előtag egy pillantással kódolja a hatókört és a típust, így az Lv_name lokális varchar változóként olvasható. Egy nagy blokkban ez csökkenti a zavart és megkönnyíti a kód karbantartását.

A := operátor értéket rendel egy változóhoz. Az egyetlen = karaktert használjuk a feltételeken belüli összehasonlításhoz. Keverésük gyakori kezdő hiba, ami fordítási idejű hibát okoz.

Igen. A mesterséges intelligencia képes átvizsgálni egy csomagot, megjelölni a megállapodott előtagokat nem megfelelő azonosítókat, és átnevezéseket javasolni. Emellett konzisztens neveket is tud generálni az új változóknak a hatókörük és típusuk alapján.

Nem. Az lv_name és az LV_NAME ugyanarra az azonosítóra utal. Csak az aposztrófok között lévő karakterlánc literálok megkülönböztetik a kis- és nagybetűket, tehát az olvashatóság érdekében van egy konvenció, nem azért, mert a fordítóprogram megköveteli.

Foglald össze ezt a bejegyzést a következőképpen: