Útválasztási protokollok típusai: statikus, dinamikus, IP, CISCO

Az útválasztási protokollok típusai

Főleg kétféle hálózati útválasztási protokoll létezik

• Statikus
• Dinamikus

Statikus útválasztási protokollok

A statikus útválasztási protokollok akkor használatosak, amikor egy rendszergazda manuálisan rendeli hozzá az elérési utat a forrástól a célhálózatig. Nagyobb biztonságot nyújt a hálózatnak.

Előnyök

• Nincs többlet a router CPU-ján.
• Nincs kihasználatlan sávszélesség a hivatkozások között.
• Csak a rendszergazda tud útvonalakat hozzáadni

Hátrányok

• A rendszergazdának tudnia kell, hogyan csatlakozik az egyes útválasztók.
• Nem ideális választás nagy hálózatokhoz, mivel időigényes.
• Amikor a kapcsolat meghibásodik, az összes hálózat leáll, ami kis hálózatokban nem kivitelezhető.

Dinamikus útválasztási protokollok

A dinamikus útválasztási protokollok az útválasztási protokollok másik fontos típusai. Segíti az útválasztókat abban, hogy a csatlakoztatott útválasztókról automatikusan információkat adjanak az útválasztási táblázataikhoz. Az ilyen típusú protokollok topológiafrissítéseket is küldenek, amikor a hálózat megváltoztatja a topológiai struktúrát.

Előny

• Még nagyobb hálózatokon is könnyebben konfigurálható.
• Dinamikusan képes lesz másik útvonalat választani arra az esetre, ha egy link leállna.
• Segít a terheléselosztásban több link között.

Hátrány

• A frissítéseket megosztják az útválasztók, így sávszélességet fogyaszt.
• Az útválasztási protokollok további terhelést jelentenek az útválasztó CPU-jára vagy RAM-jára.

Distance Vector Routing Protocol (DVR)

A Distance Vector Protocolok nagy sávszélességet és lassú konvergenciát használva hirdetik útválasztási táblájukat minden közvetlenül csatlakoztatott szomszédnak, meghatározott időközönként.

A Distance Vector routing protokollban, ha egy útvonal elérhetetlenné válik, az összes útválasztási táblát frissíteni kell új információkkal.

Előnyök

• A hálózat frissítéseit rendszeres időközönként cserélik, és mindig sugározzák.
• Ez a protokoll mindig megbízik a szomszédos útválasztóktól kapott útvonalinformációkban.

Hátrányok

• Mivel az útválasztási információkat rendszeres időközönként cserélik, szükségtelen forgalom keletkezik, ami felemészti a rendelkezésre álló sávszélességet.

Internet Routing Protocols

A következő típusú protokollok segítenek az adatcsomagoknak megtalálni az utat az interneten:

Routing Information Protocol (RIP)

A RIP-et LAN és WAN hálózatokban is használják. A program Alkalmazási rétegén is fut OSI modell. A RIP teljes formája a Routing Information Protocol. A RIP-nek két változata van

1. RIPv1
2. RIPv2

Az eredeti verzió vagy a RIPv1 segít meghatározni a hálózati útvonalakat az IP-célhely és az ugrások száma alapján. A RIPv1 a hálózattal is kölcsönhatásba lép azáltal, hogy IP-táblázatát továbbítja a hálózathoz kapcsolódó összes útválasztónak.

A RIPv2 egy kicsit kifinomultabb, mivel elküldi az útválasztási táblát egy multicast címre.

Interior Gateway Protocol (IGP)

Az IGRP a CISCO által kifejlesztett távolságvektoros belső átjáró protokoll egyik altípusa. A RIP korlátozások leküzdésére vezették be. A használt mérőszámok a terhelés, a sávszélesség, a késleltetés, az MTU és a megbízhatóság. Az útválasztók széles körben használják az útválasztási adatok autonóm rendszeren belüli cseréjére.

Ez a fajta útválasztási protokoll a legjobb nagyobb hálózatmérethez, mivel minden 90 másodperc után sugároz, és maximális ugrásszáma 255. Segít a RIP-hez képest nagyobb hálózatok fenntartásában. Az IGRP-t is széles körben használják, mivel ellenáll az útválasztási huroknak, mivel automatikusan frissíti magát, amikor az adott hálózaton belül az útvonal megváltozik. Lehetőséget kapott arra is, hogy a forgalom terheléselosztását egyenlő vagy egyenlőtlen metrikus költségutak között kiegyenlítse.

Link State Routing Protocol

A Link State Protocols egyedi megközelítést alkalmaz a legjobb útválasztási útvonal keresésében. Ebben a protokollban az útvonal kiszámítása a célhoz vezető út sebessége és az erőforrások költsége alapján történik.

Útválasztási protokoll táblázatok:

A kapcsolatállapot-útválasztási protokoll az alábbiakban három táblázatot tart fenn:

• Szomszéd asztal: Ez a táblázat csak az útválasztó szomszédairól tartalmaz információkat. Például kialakult a szomszédság.
• Topológia táblázat: Ez a táblázat a teljes topológiáról tárol információkat. Például tartalmazza a legjobb és a tartalék útvonalakat is egy adott hirdetett hálózathoz.
• Útválasztó táblázat: Ez a fajta táblázat tartalmazza az összes legjobb útvonalat a hirdetett hálózathoz.

Előnyök

• Ez a protokoll külön táblázatokat tart fenn mind a legjobb útvonal, mind a tartalék útvonalak számára, így több tudással rendelkezik a hálózatok között, mint bármely más távolságvektoros útválasztási protokoll.
• A kiváltott frissítések koncepciója használatos, így nem fogyaszt felesleges sávszélességet.
• A részleges frissítések akkor indulnak el, ha a topológia megváltozik, így nem kell frissítenie a teljes útválasztási tábla cseréjét.

Exterior Gateway Protocol (EGP)

Az EGP egy protokoll, amelyet az autonóm rendszereken belül egymással szomszédos átjáró-állomások közötti adatcserére használnak. Ez az útválasztási protokoll fórumot kínál az útválasztók számára, hogy információkat osszanak meg különböző tartományok között. Az EGP teljes formája az Exterior Gateway Protocol. Az EGP protokoll ismert útválasztókat, hálózati címeket, útvonalköltségeket vagy szomszédos eszközöket tartalmaz.

Enhanced Interior Gateway Routing Protocol (EIGRP)

Az EIGRP egy hibrid útválasztási protokoll, amely útválasztási protokollokat, távolságvektort és link-state útválasztási protokollokat biztosít. Az EIGRP teljes formátumú útválasztási protokoll az Enhanced Interior Gateway Routing Protocol. Ugyanazokat a protokollokat fogja irányítani, amelyeket az IGRP, ugyanazokat az összetett mérőszámokat használva, mint az IGRP, ami segít a hálózatnak kiválasztani a legjobb úticélt.

Először nyissa meg a legrövidebb utat (OSPF)

Az Open Shortest Path First (OSPF) protokoll egy link-state IGP, amelyet a legrövidebb út először (SPF) módszert használó IP-hálózatokra szabtak.

Az OSPF útválasztás lehetővé teszi a hálózat környező topológiájáról részletes információkat tartalmazó adatbázisok karbantartását. A Dijkstra algoritmust is használja (Legrövidebb út algoritmus) a hálózati útvonalak újraszámításához, ha megváltozik a topológiája. Ez a protokoll nagyon biztonságos is, mivel képes hitelesíteni a protokoll módosításait az adatok biztonságának megőrzése érdekében.

Íme néhány fő különbség a távolságvektor és a kapcsolat állapotú útválasztási protokollok között:

Távolság vektor	Link állapot
A Distance Vector protokoll elküldi a teljes útválasztási táblát.	A Link State protokoll csak a kapcsolat állapotára vonatkozó információkat küld.
Hajlamos az útválasztási hurokra.	Kevésbé érzékeny az útválasztási hurokra.
A frissítéseket néha broadcast használatával küldik el.	Csak csoportos küldési módszert használ a frissítések irányításához.
Egyszerűen konfigurálható.	Ezt az útválasztási protokollt nehéz konfigurálni.
Nem ismeri a hálózati topológiát.	Ismerje meg a teljes topológiát.
Példa RIP, IGRP.	Példák: OSPF IS-IS.

Intermediate System-to-Intermediate System (IS-IS)

Az Interneten az ISIS CISCO útválasztó protokollt használják a küldéshez IP-útválasztás információ. Számos összetevőből áll, beleértve a végrendszereket, köztes rendszereket, területeket és tartományokat.

Az ISIS teljes formája az Intermediate System-to-Intermediate System. Az IS-IS protokoll szerint az útválasztók területeknek nevezett csoportokba vannak szervezve. Több terület van csoportosítva, hogy egy tartományt alkossanak.

Border Gateway Protocol (BGP)

A BGP az Internet utolsó útválasztási protokollja, amely DPVP-nek (distance path vector protocol) van besorolva. A BGP teljes formája a Border Gateway Protocol.

Az ilyen típusú útválasztási protokoll a módosítások végrehajtásakor frissített útválasztó tábla adatokat küld. Ezért nem történik meg a topológia változásainak automatikus felismerése, ami azt jelenti, hogy a felhasználónak manuálisan kell konfigurálnia a BGP-t.

Mi a célja az útválasztási protokolloknak?

Útválasztási protokollokra a következő okok miatt van szükség:

• Lehetővé teszi az optimális útvonal kiválasztását
• Hurokmentes útválasztást kínál
• Gyors konvergencia
• Minimalizálja a frissítési forgalmat
• Könnyen konfigurálható
• Alkalmazkodik a változásokhoz
• Mérleg nagy méretre
• Kompatibilis a meglévő gazdagépekkel és útválasztókkal
• Támogatja a változó hosszúságot

Klasszikus vs. Osztály nélküli útválasztási protokollok

Íme néhány fő különbség ezen útválasztási protokollok között:

Classful Routing Protocols	Osztály nélküli útválasztási protokollok
Az osztályos útválasztási protokollok soha nem küldik el az alhálózati maszk részleteit az útválasztási frissítések során.	Az osztály nélküli útválasztási protokollok IP-alhálózati maszk információkat küldhetnek az útválasztás frissítése közben.
A RIPv1 és az IGRP osztályos protokollok. Ez a kettő osztályozott protokoll, mivel nem tartalmaznak alhálózati maszk információkat.	A RIPv2, az OSPF, az EIGRP és az IS-IS minden típusú osztályútválasztó protokoll, amely alhálózati maszk információval rendelkezik a frissítésekben.

Összegzésként

Jellemzők	RIP V1		RIP V2	IGRP	OSPF	EIGRP
Osztályos/Osztálytalan	Klasszikus	Osztály nélküli	Klasszikus	Osztály nélküli	Osztály nélküli
Metric	hop	hop	Összetett sávszélesség, késleltetés.	Sávszélesség	Kompozit, sávszélesség, késleltetés.
Időszakos	30 másodperc	30 másodperc	90 másodperc	Egyik sem	30 másodperc
Hirdetési cím	255.255.255.255.255	223.0.0.9	255.255.255.255.255	224.0.0.5 224.0.0.6	224.0.0.10
Kategória	Távolság vektor	Távolság vektor	Távolság vektor	Link állapot	hibrid
Alapértelmezett távolság	120	120	200	110	170