7 A szoftvertesztelés alapelvei példákkal

✨ Legfontosabb tudnivalók: A szoftvertesztelés hét alapelve útmutatást ad a minőségbiztosítási csapatoknak a hatékony teszteléshez, a hibák korai felismeréséhez és a felhasználói igények kielégítéséhez. Ezen alapelvek alkalmazásával a tesztelők időt takarítanak meg, csökkentik a költségeket, és az üzleti célokkal összhangban lévő, jobb minőségű alkalmazásokat szállítanak.

Melyek a szoftvertesztelés 7 alapelve? 

A szoftvertesztelés kritikus fázis a Szoftverfejlesztési életciklus (SDLC) amely biztosítja, hogy az alkalmazások megfeleljenek az üzleti igényeknek, megbízhatóan működjenek, és pozitív felhasználói élményt nyújtsanak. A tesztek egyszerű futtatása azonban nem elég. A hatékonyság és az eredményesség maximalizálása érdekében a tesztelők egy sor 7 a szoftvertesztelés alapelvei, amelyet széles körben elismernek és népszerűsítenek a ISTQB (Nemzetközi Szoftvertesztelési Minősítő Testület).

Ezek hét alapelv irányelvként szolgálnak a tesztek tervezéséhez, kivitelezéséhez és végrehajtásához. Rámutatnak, hogy a tesztelés nem arról szól, hogy bebizonyítsuk egy termék hibamentességét, hanem arról, hogy kockázat csökkentése, a hibák feltárása és annak validálása, hogy a szoftver megfelel-e a valós követelményeknek. Például az összes lehetséges bemenet kimerítő tesztelése lehetetlen, de a kockázatalapú tesztelésre való összpontosítás biztosítja, hogy a legkritikusabb területeket alaposan validálják.

Ezen alapelvek megértése és alkalmazása segíti a minőségbiztosítási szakembereket:

  • Az erőforrások optimalizálása okosabban tesztelve, nem pedig keményebben.
  • A hibák korai felismerése, amikor a javításuk olcsóbb és gyorsabb.
  • Tesztelési stratégiák adaptálása a szoftveres kontextus alapján.
  • Üzleti értéket teremteni, biztosítva, hogy a termék megoldja a felhasználói problémákat.

Röviden, az alapelvek egy strukturált alap a hatékony tesztelésért, a jobb minőségű szoftverekért, a költségek csökkentéséért és a fokozott ügyfél-elégedettségért.

Tanuljuk meg a tesztelés alapelveit a következők segítségével videó példa-

Kattints itt ha a videó nem érhető el

1. alapelv: A tesztelés kimutatja a hibák jelenlétét

A szoftvertesztelés első alapelve kimondja, hogy a tesztelés feltárhatja a hibákat, de nem bizonyíthatja azok hiányátMás szóval, a sikeres tesztelés csak a hibák létezését bizonyítja, nem azt, hogy a szoftver teljesen hibamentes.

PéldáulHa a minőségbiztosítási csapatod lefuttat egy sor tesztesetet, és nem talál hibát, az nem garantálja, hogy a szoftverben nincsenek hibák. Csak azt jelenti, hogy a végrehajtott tesztek nem tártak fel problémákat. Előfordulhatnak rejtett hibák a nem tesztelt forgatókönyvekben vagy a szélső esetekben.

Ez az elv segít abban, hogy reális elvárásokat támasztani az érdekelt felek közöttAhelyett, hogy azt ígérnék, hogy a termék „hibamentes”, a tesztelőknek azt kellene kommunikálniuk, hogy az ő szerepük az, hogy csökkenti a kockázatot a lehető legtöbb hiba feltárásával az adott idő és erőforrások keretein belül.

Legfontosabb betekintések:

  • A tesztelés célja: A hibák észlelése, nem a tökéletesség garantálása.
  • Korlátozás: Még a többszöri tesztelés sem garantálhatja a szoftver 100%-os hibamentességét.
  • Legjobb gyakorlat: Kombináljon különféle tesztelési technikákat (egység, integráció, rendszer) a lefedettség maximalizálása érdekében.

Felismerve, hogy a tesztelés bizonyítja a jelenléte, nem pedig hiánya hibákA minőségbiztosítási szakemberek hatékonyabban tervezhetik meg a tesztelési stratégiákat, és kezelhetik az ügyfelekkel és az érdekelt felekkel szembeni elvárásokat.

Gyakori eszközök a hibák észleléséhez: SonarQube és az ESLint statikusan azonosítja a kódhibákat, miközben Selenium és a Postman engedélyezze a futásidejű hibák dinamikus tesztelését.

2. alapelv: A kimerítő tesztelés lehetetlen

A szoftvertesztelés második alapelve kimondja, hogy lehetetlen minden lehetséges bemenetet, útvonalat vagy forgatókönyvet tesztelni egy alkalmazásbanA modern szoftverrendszerek rendkívül összetettek, és a potenciális tesztesetek száma egyre nő. exponenciálisan minden egyes funkcióval vagy beviteli mezővel.

Például, képzeljünk el egy egyszerű űrlapot 10 beviteli mezővel, amelyek mindegyike 5 lehetséges értéket fogad el. Az összes kombináció teszteléséhez 510=9,765,6255 10 9,765,625510 625^{XNUMX} = XNUMX XNUMX XNUMX XNUMX =,XNUMX tesztesetre lenne szükség – ami egy praktikus és költséges feladat.

Mivel a kimerítő tesztelés irreális, a tesztelők a következőkre támaszkodnak: kockázatalapú tesztelés, ekvivalencia-particionálás és határérték-elemzés a teszt lefedettségének optimalizálása érdekében. Ezek a technikák lehetővé teszik a csapatok számára az azonosítást magas kockázatú területek és erőfeszítéseiket oda összpontosítják, ahol a kudarcok a legvalószínűbbek vagy a legnagyobb hatásúak.

Legfontosabb betekintések:

  • Miért bukik meg a kimerítő tesztelés: Túl sok lehetséges tesztkombináció.
  • Megoldás: Használjon teszttervezési technikákat a hatókör csökkentésére a minőség romlása nélkül.
  • Legjobb gyakorlat: Priorizálja a magas kockázatú funkciókat és az üzletileg kritikus munkafolyamatokat.

Azzal, hogy elismerik, hogy a kimerítő tesztelés lehetetlen, a minőségbiztosítási csapatok tesztelj okosabban, ne keményebben — az alaposság és a hatékonyság egyensúlyának megteremtése a megbízható szoftverek valós körülmények közötti biztosítása érdekében.

Gyakori eszközök kockázatalapú teszteléshezA TestRail és a Zephyr kockázat alapján rangsorolja a teszteseteket. JaCoCo méri a kód lefedettségét a tesztelési erőfeszítések optimalizálása érdekében.

3. alapelv: Korai tesztelés

A harmadik alapelv hangsúlyozza, hogy A tesztelést a lehető leghamarabb el kell kezdeni a szoftverfejlesztési életciklus (SDLC) során.Hibák észlelése a folyamat során. követelmények vagy tervezési fázis sokkal olcsóbb és gyorsabb, mint később, a fejlesztés során vagy a megjelenés után megtalálni őket.

Iparági tapasztalataim alapján egy hiba kijavítása a tervezési szakaszban akár olyan kevésbe is kerülhet, mint $1, miközben ugyanaz a hiba akár akár $ 100 ha gyártás közben fedezik fel. Ez mutatja, miért a tesztelők korai bevonása nélküzlözhetetlen.

Például, ha a minőségbiztosítási csapatok részt vesznek követelményfelülvizsgálatok és a tervezési útmutatók, még a kód megírása előtt azonosítani tudják a kétértelműségeket vagy logikai hibákat. Ez a proaktív megközelítés megakadályozza a költséges átdolgozást, lerövidíti a fejlesztési ciklusokat és javítja a szoftver minőségét.

Legfontosabb betekintések:

  • Miért fontos a korai tesztelés: Olcsóbb és gyorsabb hibaelhárítás.
  • Bevált gyakorlatok: A tesztelést a követelmény/tervezés szakaszában kezdd, ne a kódolás után.
  • Valós hatás: Csökkenti a projektek késedelmét, a költségvetés túllépését és az ügyfelek elégedetlenségét.

A korai tesztelés integrálásával a szervezetek elmozdulhatnak egy reaktív megközelítés (későn talál hibákat) egy proaktív megközelítés (a hibák korai megelőzése), ami megbízhatóbb szoftverekhez és az érdekelt felek nagyobb bizalmához vezet.

Gyakori eszközök a korai teszteléshez: Cucumber Lehetővé teszi a BDD-t a követelményfázistól kezdve. A Jenkins és a GitHub Actions automatizálja az azonnali tesztvégrehajtást.

4. alapelv: Hiba ClusterING

A negyedik alapelv szoftver tesztelés is Disszidál ClusterING, amely ezt állítja kis számú modul jellemzően tartalmazza a hibák nagy részétEz a következőt követi: Pareto-elv (80/20-as szabály): ról ről A szoftverproblémák 80%-a a modulok 20%-ában fordul elő.A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az összetett, gyakran módosított vagy erősen integrált komponensek hajlamosabbak a hibákra.

Például, bejelentkezési és hitelesítési rendszerek gyakran aránytalanul sok hibát tartalmaznak, mivel biztonsági, többszörös függőségi és gyakori frissítési problémákat érintenek.

A korábbi hibajelentések és használati minták elemzésével a minőségbiztosítási csapatok azonosíthatják a magas kockázatú területeket, és a tesztelési erőfeszítések rangsorolása Ez biztosítja, hogy az erőforrások oda összpontosuljanak, ahol a legnagyobb hatással lesznek a minőségre.

Legfontosabb betekintések:

  • Pareto-elv működés közben: A legtöbb hiba néhány modulban koncentrálódik.
  • Bevált gyakorlatok: Nyomon követheti a hibák sűrűségét, megőrizheti a hibák előzményeit, és több tesztet rendelhet hozzá a kockázatos területekhez.
  • Haszon: Javítja a tesztelés hatékonyságát azáltal, hogy az erőfeszítéseket oda összpontosítja, ahol a legfontosabb.

A hibacsoportosítás kiemeli a következők fontosságát: célzott tesztelési stratégiák, lehetővé téve a csapatok számára, hogy maximalizálják a lefedettséget az erőfeszítések minimalizálása mellett.

Gyakori eszközök ehhez: Disszidál ClusterINGA Jira hőtérképeket biztosít, amelyek a hibák eloszlását mutatják. A CodeClimate azonosítja az összetett, hibára hajlamos modulokat.

5. alapelv: Növényvédőszer-paradoxon

A szoftvertesztelés ötödik alapelve a Növényvédőszer-paradoxon. Azt írja ki Ha ugyanazokat a teszteseteket ismételjük idővel, végül nem fognak új hibákat találniAhogy a kártevők is rezisztenssé válnak ugyanazzal a növényvédő szerrel szemben, úgy a szoftverek is „immunissá” válnak az ismételt tesztesetekkel szemben.

Példáulegy erőforrás-ütemező alkalmazás akár mind a tíz eredeti tesztesetet sikeresen teljesítheti több tesztciklus után. Azonban rejtett hibák továbbra is előfordulhatnak a nem tesztelt kódútvonalakban. Ugyanazon tesztekre való támaszkodás egy hamis biztonsági érzés.

Hogyan kerüljük el a peszticid-paradoxont

  • Rendszeresen ellenőrizze és frissítse a teszteseteket hogy tükrözze a követelmények és a kód változásait.
  • Új tesztforgatókönyvek hozzáadása a nem tesztelt útvonalak, szélső esetek és integrációk lefedésére.
  • Használja a kódfedezeti eszközöket a tesztek végrehajtásában mutatkozó hiányosságok azonosítására.
  • Diverzifikálja a tesztelési megközelítéseket, például a manuális feltáró tesztelés automatizálással való kombinálása.

Legfontosabb betekintések:

  • Probléma: Az ismételt tesztek idővel elveszítik hatékonyságukat.
  • Megoldás: Folyamatosan frissítse és bővítse a tesztek lefedettségét.
  • Haszon: Biztosítja a tesztelési folyamat hosszú távú hatékonyságát.

A növényvédőszer-paradoxon aktív megelőzésével a minőségbiztosítási csapatok biztosítják, hogy tesztelésük továbbra is... robusztus, adaptív és képes új hibák feltárására.

Gyakori eszközök ehhez: TesztváltozatA Mockaroo változatos tesztadatokat generál. A Session Tester támogatja az új forgatókönyvek feltáró tesztelését.

6. alapelv: A tesztelés kontextusfüggő

A szoftvertesztelés hatodik alapelve hangsúlyozza, hogy a tesztelési megközelítéseknek alkalmazkodniuk kell a tesztelt rendszer kontextusáhozNincs egyetlen, mindenki számára megfelelő tesztelési stratégia – a módszerek, technikák és prioritások a szoftver típusától, céljától és a felhasználói elvárásoktól függenek.

Például:

  • E-kereskedelmi alkalmazás: A tesztelés a felhasználói élményre, a fizetési biztonságra és a nagy forgalom kezeléséhez szükséges skálázhatóságra összpontosít.
  • ATM-rendszer: A tesztelés a tranzakciók pontosságát, a hibatűrést és a banki szabályozások szigorú betartását helyezi előtérbe.

Ez az elv azt tanítja, hogy ami az egyik rendszertípusnál működik, az teljesen alkalmatlan lehet egy másiknál. tesztterv, tesztmélység és elfogadási kritériumok.

Legfontosabb betekintések:

  • Meghatározás: A tesztelési stratégia a szoftver domainjétől, kockázatától és céljától függően változik.
  • Példák: Az e-kereskedelmi és az ATM-rendszerek összehasonlítása jól szemlélteti a különböző tesztelési igényeket.
  • Bevált gyakorlatok: A tesztesetek megtervezése előtt értékelje az üzleti célokat, a szabályozási követelményeket és a kockázati szinteket.

Kontextusfüggő tesztelés alkalmazásával a minőségbiztosítási csapatok biztosítják, hogy erőfeszítéseik igazodik a valós kockázatokhoz és a felhasználói elvárásokhoz, ami relevánsabb és hatékonyabb tesztelési eredményekhez vezet.

Gyakori eszközök a kontextusspecifikusA BrowserStack kezeli a böngészők közötti tesztelést, Appium kezeli a mobil tesztelést, JMeter a teljesítményre összpontosít.

7. alapelv: Hibák hiánya tévedés

A szoftvertesztelés hetedik alapelve kiemeli a Hibák hiánya tévedés, ami azt jelenti, hogy még ha egy rendszer szinte hibamentes is, akkor is lehet az használhatatlan, ha nem felel meg a felhasználói igényeknekA tesztelésnek nemcsak a helyességet kell igazolnia, hanem azt is, hogy alkalmasság a célra.

Például, képzeljen el egy bérszámfejtő alkalmazást, amely minden funkcionális teszten megfelel, és nem jelentett hibát. Ha azonban nem felel meg a frissített adózási előírásoknak, a szoftver gyakorlatilag haszontalan az ügyfél számára – annak ellenére, hogy „hibamentes. "

Ez az elv óva int az egyenlőségtételtől műszaki korrektség ahol üzleti sikerA szoftvernek a megfelelő problémát kell megoldania, nem csak hiba nélkül kell működnie.

Legfontosabb betekintések:

  • Meghatározás: A hibamentes szoftverek is kudarcot vallhatnak, ha nem teljesítik a követelményeket.
  • Példa: A bérszámfejtési rendszer átment a teszteken, de nem felelt meg a jogszabályoknak.
  • Bevált gyakorlatok: A tesztelést hangolja össze az üzleti igényekkel, a felhasználói elvárásokkal és a szabályozási szabványokkal.

Ezt az elvet szem előtt tartva a minőségbiztosítási szakemberek a következőkre összpontosítanak: értékvezérelt tesztelés, biztosítva, hogy a szoftver a műszaki minőség mellett valós hasznosságot is nyújtson.

Gyakori eszközök a követelményvalidációhozA UserVoice rögzíti a felhasználói visszajelzéseket, a FitNesse pedig üzletileg olvasható elfogadási teszteket tesz lehetővé, biztosítva, hogy a szoftver a technikai helyességen túl is a kívánt értéket nyújtsa.

Hogyan alkalmazhatók ezek az alapelvek valós projektekben?

A hét alapelv megértése csak az első lépés. A hatásuk maximalizálása érdekében a minőségbiztosítási csapatoknak következetesen kell alkalmazniuk őket a valós projektekben. Íme néhány bevált legjobb gyakorlat:

  • Kockázatalapú tesztelés alkalmazása: Koncentráljon az üzletileg kritikus funkciókra és a nagy hibavalószínűségű modulokra.
  • Kezdje az SDLC korai szakaszában: Vond be a tesztelőket a követelmény- és tervfelülvizsgálatokba, hogy a problémákat időben felismerd.
  • A tesztesetek folyamatos frissítése: A növényvédőszer-paradoxon előzése a tesztforgatókönyvek frissítésével és diverzifikálásával.
  • Használjon többféle tesztelési szintet: Kombinálja az egység-, integrációs-, rendszer- és átvételi tesztelést a szélesebb lefedettség érdekében.
  • Használja ki az automatizálást, ahol ez gyakorlatilag lehetséges: Automatizálja a regressziós és ismétlődő teszteket az időmegtakarítás és a hibák csökkentése érdekében.
  • Hibacsoportosítás monitorozása: Nyomon követheti a hibasűrűséget, és több tesztelési erőforrást rendelhet a magas kockázatú modulokhoz.
  • Alkalmazkodni a projekt kontextusához: Testelési stratégiák testreszabása terület alapján (pl. pénzügy, egészségügy, e-kereskedelem).
  • A követelményeket is ellenőrizd, ne csak a funkcionalitást: Gondoskodjon arról, hogy a szoftver megfeleljen az üzleti igényeknek és a felhasználói elvárásoknak.
  • Használjon mérőszámokat és eszközöket: Használj kódlefedettséget, tesztmenedzsmentet és hibakövető eszközöket a fejlesztések irányításához.
  • Világosan kommunikáljon az érdekelt felekkel: Reális elvárásokat kell felállítani – a tesztelés csökkenti a kockázatot, de nem garantálja a hibamentes terméket.

Ezen gyakorlatok integrálásával a szervezetek a hét alapelvet az elméletből egy átfogó képpé alakítják. gyakorlati tesztelési stratégia amely kiváló minőségű, megbízható szoftvert kínál.

Próbáld ki a tesztelési képességeidet

Fontos, hogy optimális teszteredményeket érj el szoftvertesztelés közben anélkül, hogy eltérnél a céltól. De hogyan állapíthatod meg, hogy a megfelelő tesztelési stratégiát követed?  

Ennek megértéséhez vegyünk egy olyan forgatókönyvet, amelyben egy fájlt helyezünk át az A mappából a B mappába. Gondoljunk végig minden lehetséges módot, ahogyan ezt tesztelhetjük.

A szokásos forgatókönyveken kívül a következő feltételeket is tesztelheti

  • Megpróbálja áthelyezni a fájlt, amikor az meg van nyitva
  • Nem rendelkezik a fájl B mappába való beillesztéséhez szükséges biztonsági jogokkal
  • A B mappa egy megosztott meghajtón található, és a tárhely megtelt.
  • A B mappában már van egy azonos nevű fájl; valójában a lista végtelen
  • Vagy tegyük fel, hogy 15 beviteli mezőt kell tesztelni, amelyek mindegyike 5 lehetséges értékkel rendelkezik, a tesztelendő kombinációk száma 5^15

Ha az összes lehetséges kombinációt tesztelnéd, a projekt VÉGREHAJTÁSI IDŐJE ÉS KÖLTSÉGEI exponenciálisan emelkednének. Szükségünk van bizonyos elvekre és stratégiákra a tesztelési erőfeszítések optimalizálásához. Próbáld meg magad kideríteni, hogy mely elvek és stratégiák működnek a legjobban ebben az esetben. 

Milyen gyakori tévhitek vannak a szoftvertesztelési alapelvekkel kapcsolatban?

Habár a hét alapelv széles körben elfogadott, számos tévhit okoz zavart a minőségbiztosítási gyakorlatban. Íme néhány gyakori tévhit gyors megoldásokkal:

  1. Mítosz: A több tesztelés mindig magasabb szoftverminőséget jelent.
    Valóság: A minőség a kontextustól, a lefedettségtől és a követelmény-validációtól függ – nem csak a tesztek mennyiségétől.
  2. Mítosz: Az automatizált tesztelés kiváltja a manuális tesztelés szükségességét.
    Valóság: Az automatizálás javítja a hatékonyságot, de a manuális feltáró tesztelés továbbra is elengedhetetlen.
  3. Mítosz: Az alapelvek csak referenciaként szolgálnak, nem gyakorlati alkalmazásra.
    Valóság: A tapasztalt tesztelők naponta alkalmazzák az alapelveket, gyakran tudattalanul, hogy hatékony stratégiákat dolgozzanak ki.

Összegzésként 

A A szoftvertesztelés hét alapelve megbízható alapot nyújtanak a hatékony minőségbiztosítási stratégiák kidolgozásához. Emlékeztetnek minket arra, hogy a tesztelés nem arról szól, hogy bebizonyítsuk a szoftver tökéletességét, hanem arról, hogy kockázatcsökkentés, hibák korai felismerése és üzleti érték biztosítása.

Ezen elvek alkalmazásával – mint például a hibacsoportokra való összpontosítás, a kimerítő tesztelés elkerülése és a valós felhasználói igények validálása – a minőségbiztosítási csapatok jobb minőségű alkalmazásokat tudnak szállítani, miközben optimalizálják az időt és az erőforrásokat.

A tanulók és a szakemberek számára ezen alapelvek elsajátítása biztosítja jobb kommunikáció az érdekelt felekkel, intelligensebb teszttervezés és erősebb projekteredmények.

👉 Ha mélyebbre szeretnél merülni, fedezd fel a Guru99 szoftvertesztelési oktatóanyag, ahol gyakorlati példákat, haladó stratégiákat és gyakorlati útmutatókat találsz, hogy hatékonyabb tesztelővé válj.

GYIK:

7 alapelv létezik: a tesztelés hibák jelenlétét mutatja, a kimerítő tesztelés lehetetlen, a korai tesztelés költségeket takarít meg, hibák csoportosulása történik, növényvédőszer-paradoxon érvényesül, a tesztelés kontextusfüggő, és a hibák hiánya tévedése arra figyelmeztet, hogy a hibák javítása nem garantálja a sikert.

Ez azt jelenti, hogy a hibák 80%-a általában a modulok 20%-ában található. A leginkább hibalehetőségű területekre összpontosítva a tesztelők optimalizálják az időt, gyorsabban feltárják a kritikus problémákat és maximalizálják a tesztelés hatékonyságát.

Ugyanazon tesztesetek megismétlése végül kevesebb új hibát talál. Ezt a forgatókönyvet „növényvédőszer-paradoxonnak” nevezik. Ahogy a kártevők ellenállnak a növényvédő szereknek, a szoftverek is alkalmazkodnak az ismételt tesztekhez. A rejtett hibák feltárása érdekében a tesztelőknek folyamatosan felül kell vizsgálniuk, frissíteniük és diverzifikálniuk kell a teszteseteket.

A hibacsoportosítás felismeri, hogy a legtöbb hiba néhány kockázatos területre koncentrálódik. Ezen gócpontok rangsorolásával a tesztelők gyorsabban feltárhatják a kritikus problémákat, hatékonyan oszthatják el az erőforrásokat, és javíthatják a tesztek lefedettségét ott, ahol a leginkább számít.