Nem funkcionális tesztelés
Thomas Hamilton
⚡ Okos összefoglaló
A nem funkcionális tesztelés ellenőrzi egy szoftveralkalmazás teljesítményét a megbízhatóság, a használhatóság, a biztonság, a skálázhatóság és egyéb minőségi tulajdonságok szempontjából. Ez az útmutató bemutatja a célokat, a paramétereket, a jellemzőket, a gyakori tesztelési típusokat és a minőségbiztosítási csapatok által használt gyakorlati példa teszteseteket.
Mi az a nem funkcionális tesztelés?
Nem funkcionális tesztelés A szoftvertesztelés egy olyan kategóriája, amely egy alkalmazás nem funkcionális aspektusait – teljesítményt, használhatóságot, megbízhatóságot és hasonló minőségi tulajdonságokat – validálja. A rendszer felkészültségét olyan kritériumok alapján értékeli, amelyeket a funkcionális tesztelés soha nem vizsgál, biztosítva, hogy az alkalmazás valós körülmények között is megfeleljen a vállalati elvárásoknak.
A nem funkcionális tesztelés klasszikus példája annak mérése, hogy hány egyidejű felhasználó tud bejelentkezni egy alkalmazásba teljesítményromlás nélkül. A nem funkcionális tesztelés ugyanolyan kritikus, mint a funkcionális tesztelés, mivel közvetlenül befolyásolja az ügyfél-elégedettséget és a termék általános megítélését.
A nem funkcionális tesztelés céljai
A nem funkcionális tesztelést a termék általános minőségének és élettartamának javítása érdekében végzik. A főbb célok a következők:
- Növelje a termék használhatóságát, hatékonyságát, karbantarthatóságát és hordozhatóságát.
- Csökkentse a termelési kockázatot és a nem funkcionális hibákhoz kapcsolódó költségeket.
- Optimalizálja a termék telepítésének, beállításának, végrehajtásának, kezelésének és monitorozásának módját.
- Mérési eredmények és mutatók gyűjtése belső kutatáshoz és fejlesztéshez.
- A termék viselkedésének és a használt technológiáknak a jobb megértése.
A nem funkcionális tesztelés jellemzői
A következő jellemzők határozzák meg, hogyan kell a nem funkcionális tesztelést megtervezni és végrehajtani:
- Mérhetőnek kell lennie, nem hagyva teret a szubjektív leírásoknak, mint például a jó, jobb vagy legjobb.
- A pontos számok általában a követelmények kidolgozásának kezdetén nem ismertek.
- A követelményeket rangsorolni kell, hogy a legnagyobb kockázatú területeket először kezeljék.
- A minőségi attribútumokat pontosan azonosítják a szoftverfejlesztési fázisban.
Nem funkcionális tesztelési paraméterek
A nem funkcionális tesztelési erőfeszítések hatókörének meghatározására jellemzően tizenegy paramétert használnak:
- Biztonság: Azt méri, hogy egy rendszer hogyan védett a belső vagy külső forrásokból származó szándékos és véletlen támadásokkal szemben. Biztonsági teszteléssel ellenőrizve.
- Megbízhatóság: Az a mérték, amennyire egy rendszer folyamatosan, hiba nélkül ellátja a meghatározott funkcióit. Megbízhatósági teszteléssel igazolva.
- Túlélhetőség: Megerősíti, hogy a rendszer továbbra is működik és meghibásodás után helyreállítja magát. Helyreállítási teszteléssel ellenőrizve.
- Elérhetőség: Meghatározza, hogy a felhasználó milyen mértékben támaszkodhat a rendszerre működés közben. Stabilitási teszteléssel igazolva.
- használhatóság: Az a könnyedség, amellyel a felhasználók megtanulhatják, működtethetik, bemeneteket készíthetnek elő és kimeneteket használhatnak fel a rendszerből. Használhatósági teszteléssel igazolva.
- skálázhatóság: Az a mérték, amennyire egy szoftveralkalmazás képes bővíteni feldolgozási kapacitását a növekvő igények kielégítése érdekében. Skálázhatósági teszteléssel igazolva.
- Átjárhatóság: Ellenőrzi, hogy egy szoftverrendszer hogyan illeszkedik más szoftverrendszerekhez. Interoperabilitási teszteléssel igazolva.
- Hatékonyság: A rendszer kapacitás-, mennyiség- és válaszidő-kezelésének mértéke terhelés alatt.
- Rugalmasság: Az alkalmazás működésének könnyedsége különböző hardver- és szoftverkonfigurációk, például változó RAM- vagy CPU-specifikációk esetén.
- Hordozhatóság: A szoftver rugalmassága abban, hogy a jelenlegi hardver- vagy szoftverkörnyezetéből egy másikba költözzön.
- Újrahasználhatóság: Egy szoftverrendszer azon részére utal, amely egy másik alkalmazásban való használatra adaptálható.
Szoftvertesztelés típusa
A szoftvertesztelést nagyjából három kategóriába sorolják:
- Funkcionális tesztelés
- Nem funkcionális tesztelés
- Karbantartási tesztelés
Minden kategória több tesztelési szintet tartalmaz, amelyeket a csapatok gyakran tesztelési típusokként emlegetnek. A különböző könyvek és referenciaanyagok kissé eltérően osztályozhatják őket, ezért kisebb eltérésekre lehet számítani.
A tesztelési típusok listája nem teljes – több mint 100 különböző tesztelési típus létezik, és folyamatosan jelennek meg újak. Nem minden típus vonatkozik minden projektre; a hatókör a tesztelt alkalmazás jellegétől, kockázati profiljától és összetettségétől függ.
A nem funkcionális tesztelés típusai
A minőségbiztosítási csapatok által végzett leggyakoribb nem funkcionális tesztelési típusok a következők:
- Teljesítményfelmérés
- Terhelésvizsgálat
- Feladatátvételi tesztelés
- Kompatibilitási tesztelés
- Használhatósági tesztelés
- Stressz tesztelés
- Karbantarthatósági tesztelés
- Méretezhetőség tesztelése
- Hangerőteszt
- Biztonsági tesztelés
- Katasztrófa utáni helyreállítás tesztelése
- Megfelelőség tesztelése
- Hordozhatóság tesztelése
- Hatékonysági tesztelés
- Megbízhatósági tesztelés
- Alapszintű tesztelés
- Tartóssági tesztelés
- Dokumentáció tesztelése
- Helyreállítási tesztelés
- Nemzetköziesítési tesztelés
Példa tesztesetek nem funkcionális teszteléshez
A következő példák bemutatják, hogyan íródnak a nem funkcionális tesztesetek valós projektekben:
| Próbaper # | Teszt eset | Domén |
|---|---|---|
| 1 | Az alkalmazás betöltési ideje nem haladhatja meg az 5 másodpercet, ha akár 1000 felhasználó is hozzáfér egyszerre. | Teljesítményfelmérés |
| 2 | A szoftvernek telepíthetőnek kell lennie az összes támogatott verzióra. Windows és a macOS. | Kompatibilitási tesztelés |
| 3 | Minden webes képnek tartalmaznia kell leíró alt tageket. | Kisegítő lehetőségek tesztelése |
