C Változó, Adattípusok, Állandók

Mi az a változó?

A változó egy azonosító, amelyet valamilyen érték tárolására használnak. A konstansok soha nem változhatnak a végrehajtás során. A változók változhatnak a program végrehajtása során, és frissíthetik a benne tárolt értékeket.

Egyetlen változó több helyen is használható egy programban. A változó nevének értelmesnek kell lennie. A változó célját kell képviselnie.

Example: Height, age, are the meaningful variables that represent the purpose it is being used for. Height variable can be used to store a height value. Age variable can be used to store the age of a person

Egy változót először deklarálni kell, mielőtt valahol a programon belül használnák. A változó neve karakterekből, számjegyekből és aláhúzásjelből jön létre.

A következő szabályokat kell követni a változó létrehozásakor:

1. A változónév csak karakterekből, számjegyekből és aláhúzásjelből állhat.
2. A változó neve nem kezdődhet számmal.
3. A változó neve nem tartalmazhat szóközt.
4. A változó neve nem állhat kulcsszóból.
5. A „C” egy kis- és nagybetűérzékeny nyelv, ami azt jelenti, hogy az „age” és az „AGE” nevű változó különbözik.

Az alábbiakban példák láthatók a 'C' program érvényes változóneveire:

height or HEIGHT
_height
_height1
My_name

Az alábbiakban példákat láthatunk egy „C” program érvénytelen változóneveire:

1height
Hei$ght
My name

Például deklarálunk egy egész változót my_variable és rendelje hozzá a 48 értéket:

int my_variable;
my_variable = 48;

Egyébként deklarálhatunk és inicializálhatunk (kezdőértéket rendelhetünk) egy változót egyetlen utasításban:

int my_variable = 48;

Adattípusok

A „C” különféle adattípusokat biztosít, hogy megkönnyítse a programozó számára a megfelelő adattípus kiválasztását az alkalmazás követelményei szerint. A következő három adattípus található:

1. Primitív adattípusok
2. Származtatott adattípusok
3. Felhasználó által definiált adattípusok

Öt elsődleges alapvető adattípus létezik,

1. int az egész adatokhoz
2. char karakteradatokhoz
3. float lebegőpontos számokhoz
4. double dupla pontosságú lebegőpontos számokhoz
5. semmisnek

A tömb, függvények, mutatók, struktúrák származtatott adattípusok. A „C” nyelv a fent említett elsődleges adattípusok kibővített változatait kínálja. Mindegyik adattípus méretében és tartományában különbözik egymástól. Az alábbi táblázat az egyes adattípusok méretét és tartományát mutatja.

Adattípus	Méret bájtban	Választék
Char vagy jeles karakter	1	-128 a 127
Aláíratlan char	1	0 a 255
int vagy aláírt int	2	-32768 a 32767
Aláíratlan int	2	0 a 65535
Short int vagy Unsigned short int	2	0 a 255
Aláírt rövid int	2	-128 a 127
Long int vagy Signed long int	4	-2147483648 a 2147483647
Aláíratlan hosszú int	4	0 a 4294967295
úszik	4	3.4E-38 – 3.4E+38
kétszeresére	8	1.7E-308 – 1.7E+308
Hosszú dupla	10	3.4E-4932 – 1.1E+4932

Megjegyzések: C-ben nincs logikai adattípus.

Egész adattípus

Az egész nem más, mint egy egész szám. Az egész adattípusok tartománya gépenként változik. Az egész adattípusok szabványos tartománya -32768 és 32767 között van.

Egy egész szám általában 2 bájtból áll, ami azt jelenti, hogy összesen 16 bitet fogyaszt a memóriában. Egyetlen egész érték 2 bájt memóriát foglal el. Az egész adattípus további adattípusokra oszlik, például rövid int, int és long int.

Minden adattípus tartományban különbözik, annak ellenére, hogy az egész adattípus-családhoz tartozik. A méret nem változhat az egész család egyes adattípusainál.

A short int többnyire kis számok, az int az átlagos méretű egész értékek tárolására szolgál, a long int pedig a nagy egész számok tárolására szolgál.

Amikor egész számú adattípust akarunk használni, az azonosító elé helyezzük az int karaktert, mint pl.

int age;

Itt az életkor egy egész adattípusú változó, amely egész értékek tárolására használható.

Lebegőpontos adattípus

Az egész számokhoz hasonlóan a 'C' programban is használhatunk lebegőpontos adattípusokat. A „float” kulcsszó a lebegőpontos adattípust jelöli. Lebegőpontos értéket tartalmazhat, ami azt jelenti, hogy egy számnak van törtje és tizedes része. A lebegőpontos érték egy valós szám, amely tizedesvesszőt tartalmaz. Az egész adattípus nem tárolja a decimális részt, ezért használhatunk lebegőpontokat az érték decimális részének tárolására.

Általában egy úszó legfeljebb 6 pontossági értéket tartalmazhat. Ha a float nem elegendő, akkor más adattípusokat is használhatunk, amelyekben nagy lebegőpontos értékek tárolhatók. A double és long double adattípus a valós számok 14, illetve 80 bites pontosságú tárolására szolgál.

Lebegőpontos szám használatakor a float/double/long double kulcsszót az azonosító elé kell helyezni. Az érvényes példák a következők:

float division;
double BankBalance;

Karakter adattípus

A karakteradattípusok egyetlen karakterérték tárolására szolgálnak, idézőjelek között.

Egy karakteres adattípus legfeljebb 1 bájt memóriaterületet foglal el.

Példa,

Char letter;

Érvénytelen adattípus

Egy érvénytelen adattípus nem tartalmaz és nem ad vissza értéket. Leginkább a 'C' függvények meghatározására szolgál.

Példa,

void displayData()

Egy változó típusdeklarációja

int main() {
int x, y;
float salary = 13.48;
char letter = 'K';
x = 25;
y = 34;
int z = x+y;
printf("%d \n", z);
printf("%f \n", salary);
printf("%c \n", letter);
return 0;}

output:

59
13.480000
K

Egy sorban több, azonos adattípusú változót deklarálhatunk vesszővel elválasztva. Figyelje meg a formátumspecifikátorok használatát is printf kimeneti függvény float (%f) és char (%c) és int (%d).

állandók

A konstansok olyan rögzített értékek, amelyek soha nem változnak a program végrehajtása során. Íme a különböző típusú konstansok:

Egész állandók

Az egész konstans nem más, mint egy számjegyekből vagy számokból álló érték. Ezek az értékek soha nem változnak a program végrehajtása során. Az egész konstans lehet oktális, decimális és hexadecimális.

1. A decimális állandó 0 és 9 közötti számjegyeket tartalmaz, mint pl.

Example, 111, 1234

Fent találhatók az érvényes decimális állandók.

2. Az oktális konstans 0-tól 7-ig terjedő számjegyeket tartalmaz, és az ilyen típusú konstansok előtt mindig 0 áll.

Example, 012, 065

Fent vannak az érvényes oktális állandók.

3. A hexadecimális állandó egy 0 és 9 közötti számjegyet, valamint az AF karaktereit tartalmazza. A hexadecimális állandók előtt mindig 0X áll.

Example, 0X2, 0Xbcd

Fent találhatók az érvényes hexadecimális állandók.

Az oktális és hexadecimális egész állandókat nagyon ritkán használják a 'C'-vel történő programozás során.

Karakterállandók

Egy karakterkonstans csak egyetlen karaktert tartalmaz egyetlen idézőjelbe (”). A karakterkonstansokat is ábrázolhatjuk, ha megadjuk az ASCII értékét.

Example, 'A', '9'

A fentiekben az érvényes karakterkonstansok példái láthatók.

String állandók

A karakterlánc-konstans idézőjelekbe („”) zárt karaktersorozatot tartalmaz.

Example, "Hello", "Programming"

Ezek az érvényes karakterlánc-konstansok példái.

Valódi állandók

Mint az egész konstansok, amelyek mindig tartalmaznak egész értéket. A „C” olyan valós állandókat is biztosít, amelyek tizedesvesszőt vagy tört értéket tartalmaznak. A valós állandókat lebegőpontos állandóknak is nevezik. A valós állandó egy tizedesvesszőt és egy tört értéket tartalmaz.

Example, 202.15, 300.00

Ezek az érvényes valós állandók a 'C".

Valós állandót úgy is felírhatunk, hogy

Mantissa e Exponent

Például egy olyan érték deklarálásához, amely nem változik, mint a klasszikus PI körkonstans, kétféleképpen deklarálhatja ezt az állandót

1. A const kulcsszó egy változódeklarációban, amely tárolómemóriát foglal le

#include <stdio.h>
int main() {
const double PI = 3.14;
printf("%f", PI);
//PI++; // This will generate an error as constants cannot be changed
return 0;}

2. A #definálja processzor előtti direktíva, amely nem használ memóriát a tároláshoz, és nem tesz pontosvesszőt az utasítás végére

#include <stdio.h>
#define PI 3.14
int main() {
printf("%f", PI);
return 0;}

Összegzésként

• A konstans olyan érték, amely nem változik a program végrehajtása során.
• A változó egy azonosító, amely egy érték tárolására szolgál.
• Négy általánosan használt adattípus létezik, például int, float, char és a void.
• Minden adattípus méretében és tartományában különbözik egymástól.